Lízing közzétételek – mire figyeljünk?

/in , /by

Korábban írtunk egy bejegyzést arról, hogyan implementáljuk a lízingekről szóló IFRS 16-ot fenntarthatóan. Ahogy ott megjegyeztük, a fenntarthatósághoz biztosítani kell az éves beszámoló közzétételi kötelezettségeihez szükséges adatok minél teljesebb körű előállítását az alapfolyamatokból. Ahogyan azt több átfogó, implementációt követő felmérés is egyértelműen kimutatja, a standard implementálása egyrészt jóval nehezebb volt a vártnál, másrészt elég jelentős mértékben növelte a beszámolókészítés munkaterhét. Ehhez valószínűleg az is hozzájárult, hogy a lízing elszámoláshoz használt IT eszközök nem elhanyagolható része (az idézett felmérésben majdnem a fele) nem tudja megfelelően biztosítani a közzétételekhez szükséges információkat. Érdemes tehát ránéznünk az első, már IFRS 16-ot is tartalmazó beszámolók elkészítésének kezdetén kicsit részletesebben arra, hogy mik is ezek a közzétételi kötelezettségek. Alapvetően a lízingbe vevők szempontjából tekintjük át őket, főleg azért, mert a lízingbe adókra vonatkozó előírások nem változtak jelentősen.

Áttérési módszertan és számviteli politika

Hát igen, ez az a rész, ami elég jelentősen megnöveli a beszámoló „szárazanyag-tartalmát”. Cserében a beszámolót amúgy figyelemmel kísérő „stakeholder”-ek (befektetők, hitelezők) pont ezt fogják megnézni azért, hogy egy átfogó képet kapjanak arról, hogyan is hatott a mérlegre és az eredménykimutatásra az új standard.

  • Teljes retrospektív módszer. Ha az a szomorú döntés született, hogy ez lesz az áttérés módszertana (mintha mindig is IFRS 16-ot használtunk volna…), akkor itt annyi jó hírünk mégis van, hogy ez a leíró rész viszonylag rövidre vehető. Nem sok választási lehetőséget ad a standard ezen a módszeren belül, tehát elég a tényt leírni.
  • Módosított retrospektív módszer. Ha abba a „boldog 98%-ba” tartozunk, akik ezt a módszert választották, akkor itt kicsit jobban rá kell feküdni a beszámolóra. Be kell ugyanis mutatni mindazokat a választási lehetőségeket, amelyeket az IFRS 16 ennél a módszernél lehetővé tesz (pl. alkalmaztuk-e a rövid lejáratú és/vagy kisértékű lízingekre a kivételt, hogyan határoztuk meg az inkrementális kamatlábat, mikor becsültük meg a várható lízing időtartamot stb.). Talán a legfontosabb információ ebben az esetben az, hogy élt-e, és ha igen, mely lízingeknél a társaság azzal a lehetőséggel, hogy a mérlegbe felveendő használati jogot adó eszközt a lízingkötelezettség fordulónapi értékével azonos összegben határozta-e meg, vagy újraszámolta a lízing kezdetétől, beleértve annak értékcsökkenését. Ettől függ ugyanis az áttérés saját tőkére gyakorolt hatása.
  • Áttérés hatása. Mint minden új standard esetében, itt is táblázatosan be kell mutatni az áttérés hatását mérlegre, eredménykimutatásra és a saját tőkére. A teljes retrospektív módszer esetében már az előző időszak nyitó számait is IFRS 16 szerint mutatjuk be. A módosított retrospektív módszernek az a lényege, hogy az összehasonlító időszakot még a korábbi standard (IAS 17) szerint kell bemutatni, beleértve az eredménykimutatást, míg a tárgyidőszakot IFRS 16 szerint. A saját tőkére gyakorolt hatást pedig a saját tőke mozgástáblában, mint tárgyidőszaki nyitó mozgást mutatjuk be. Nagyon elegáns követelmény, csak bonyolult elkészíteni, hogy a lízing kötelezettség IFRS 16 szerinti nyitó értékét levezetjük az összehasonlító időszak lízingekre vonatkozó adataiból. Lényegében a nyitó lízing kötelezettség = előző év záró pénzügyi lízing kötelezettsége + előző évben bemutatott jövőbeli operatív lízing díjak (ezt IAS 17 szerint a kiegészítő mellékletben be kell mutatni, diszkontálatlan értéken) + diszkontálás hatása. Ezt módosítja még minden olyan elem, ami az IAS 17 szerint kimutatandó jövőbeli operatív lízing díjakban nem, de az IFRS 16 szerinti lízing kötelezettségben szerepel, vagy fordítva (maradványérték-garancia, várható meghosszabbítások figyelembe vétele, illetve kisértékű, és/vagy rövid lejáratú lízingek).
  • Számviteli politika. Szövegesen be kell mutatni a lízingekre vonatkozó számviteli elveket, ezek részben adódnak a standardból (lízing definíciója), részben a társaság saját döntései (kivételek, inkrementális kamatláb meghatározása stb.). Rossz hír az amúgy könnyebb utat jelentő módosított retrospektív módszert használóknak, hogy az első évben bizony még az IAS 17 szerinti, korábbi számviteli politikát is benne kell hagyni a beszámolóban (hiszen az összehasonlító időszak még ennek alapján készült).

Fő kimutatások

Természetesen az új lízing standard hatással van a beszámoló fő kimutatásaira, bár struktúrálisan nem forgatja fel azokat.

  • Mérleg – Lehetőség, de nem követelmény a használati jogot biztosító eszköz, illetve a lízing kötelezettség külön mérlegsorként történő bemutatása. Amennyiben nem élünk ezzel, úgy előbbi bemutatható a tárgyi eszközök, illetve (ha alkalmazzuk rá a lízing elszámolást) az immateriális javak között, utóbbi pedig a pénzügyi kötelezettségek egyik elemeként. A használati jogot biztosító eszközt nem kell megbontani rövid és hosszú lejárat szerint, a kötelezettséget viszont igen. Szerintünk akkor érdemes külön soron kimutatni ezeket, ha a lízingek értéke jelentős a társaság többi eszközéhez képest, illetve ha bizonyos mutatók kiszámításánál jelentősége van ennek. Ha az eszközt külön mutatjuk ki, akkor célszerű a kötelezettséggel is így tenni.
  • Eredménykimutatás – Hasonlóan a mérleghez, itt sem keletkezik külön sor kötelező jelleggel, és nem is érdemes kiemelni ezeket a tételeket (használati jogot biztosító eszközök értékcsökkenése, illetve a lízing kötelezettség kamata). Előbbi a működési, utóbbi a pénzügyi eredmény része, bár az IFRS nem definiál „EBIT”-et.
  • Saját tőke mozgástábla. Csak az első alkalmazásba vételnél van jelentősége, a választott áttérési módszertől függően a tárgy- vagy összehasonlító időszak nyitó állománya módosul.
  • Cash-flow. A cash flow kimutatásra gyakorolt hatásra gyakran nem gondolunk, pedig itt is van választási lehetőségünk, illetve mutatószámok szempontjából sokszor fontosabb, mint a mérleg. A lízing kötelezettségekre teljesített (tőke)kifizetések minden esetben a finanszírozási cash flow részét képezik, a lízing kamattartalmának megfelelő kifizetéseket pedig a többi kamatfizetéssel azonos kategóriában kell bemutatni, azaz döntésünk szerint működési vagy finanszírozási soron. A lízingekhez kapcsolódó egyéb tételeket, amelyek nem szerepelnek a lízing kötelezettség értékében, az operatív kategóriába kell sorolni. Ilyenek a kis értékű, rövid lejáratú lízingek (ha élünk a kivétellel), illetve a változó lízingdíjak (amúgy eredményben elszámolt) kifizetései. Fontos, hogy az IAS 17 szerint operatív lízingként (általában bérleti díjként) elszámolt összegek korábban a működési cash flow részét képezték. Emiatt a módosított retrospektív módszer esetében a két időszakban más-más kategóriát érintenek a lízing elszámolások, ezért érdemese kiegészítő információként bemutatni ezt.

Kiegészítő melléklet, megjegyzések

A kiegészítő melléklet elkészítése mindig nagy munka, hiszen sok helyről kell hozzá az információkat összegyűjteni. A lízingekkel kapcsolatos közzéteendő információknál sincs ez másképpen, ezért nem mindegy, hogy amikor implementáltuk a standardot, akkor a folyamatunk, illetve a jelenleg használt IT eszközünk mennyire támogatja ezeket.

Az IFRS 16 nem írja elő, hogy ezeket az információkat egyetlen jegyzetben, vagy több helyen elosztva mutassuk be, ez nyilván attól is függ, hogy például a használati jogot adó eszközt külön mérlegsoron mutatjuk-e ki, vagy a tárgyi eszközök között. A felhasználhatóságot (és az elkészítés hatékonyságát) a mi véleményünk szerint az segíti elő leginkább, ha ezek az információk egy helyen szerepelnek, és a beszámoló összeállítása során is egy felelősségi pontot jelölünk ki hozzájuk.

Táblázatos formában rendeli az IFRS 16 bemutatni a lízingekhez tartozó főbb számszaki információkat, melyek közül a legfontosabbak az alábbiak:

  • Használati jogot adó eszközök mozgásai – tipikusan egy mozgástábla formájában, eszköz-kategóriánként kell bemutatni ezen eszközök nyitó- és záró értékét, növekedését és értékcsökkenését.
  • Lízing kötelezettség mozgásai – itt nem mozgástáblára van szükség (bár lehet azzal is), hanem az elszámolt kamatot, valamint a teljes, lízingekhez kapcsolódó cash-flow-t kell bemutatni.
  • Lízing kötelezettség lejárat szerinti megbontása – hasonlóan a többi pénzügyi kötelezettséghez, de azoktól elkülönítve be kell mutatni, hogy a hátralevő lízingdíjak esedékessége hogyan alakul (például éven belüli, 1-3 év, 3-5 év, 5 éven túli bontásban)
  • Kivételek és változó lízingdíjak. Az minden beszámolókészítő fejében könnyen megragadó információ, hogy a kis értékű, illetve a rövid lejáratú lízingekre nem kell a lízing elszámolást alkalmazni, ezeket (a korábbi bérleti díjak elszámolásával lényegében azonos eredményre jutva) a futamidő alatt az eredményben kell elszámolni. Azon viszont könnyen elcsúszhatunk, hogy ez a kivétel nem jelenti azt, hogy ezen tranzakciók ne lennének lízingek. Tehát igenis számszerűsíteni és szerepeltetni kell a kiegészítő mellékletben a fenti kivételek alkalmazása esetén az adott évben elszámolt ilyen típusú költségeket. A változó lízingdíjak (hacsak nem index alapúak) pedig nem kerülnek figyelembe vételre a lízing kötelezettség megállapításánál, hanem rögtön az eredménnyel szemben kerülnek elszámolásra, amikor esedékessé válnak. Ilyen például egy üzlethelyiség forgalomtól (is) függő bérleti díjának változó eleme.

Táblázatosan ezeken kívül még néhány speciális esetre vonatkozó információt kell bemutatni (visszlízing eredménye, allízing bevétele). A fentieket, az utolsó pontot leszámítva egy valamirevaló lízing alkalmazásnak biztosítania kell. Az utolsó pont igazából a trükkös, és itt fontos, hogy legalább a lízing nyilvántartásunkban legyen meg az információ arról, hogy milyen tételeket kell kikeresnünk ahhoz, hogy a változó lízingdíjakat és a kivételek alapján elszámolt értékeket össze tudjuk gyűjteni.

Itt még nem ér véget a közzétételi kötelezettségek köre. Függően attól, hogy milyen mértékű kitettségünk és bizonytalanságunk van a lízingek vonatkozásában, a standard „kvalitatív és kvantitatív” információkat is megkövetel. Nyilván ezekre akkor és olyan részletességgel van szükség, ha a társaság működése és számai szempontjából jelentősek. Alapvetően a főbb lízingtípusokat kell bemutatni, arra a kérdésre válaszolva, hogy milyen főbb eszközeink függenek lízing szerződésektől (például ha az összes járművünket, vagy a telephelyünket, irodánkat lízingeljük, akkor arról írni kell; ha csak az ügyvezető céges autóját, akkor nem). Fontos továbbá, hogy információkat tegyünk közzé azokról a potenciális pénzkiáramlásokról, amelyek lízingszerződéseinkhez kapcsolódnak, de nem jelennek meg a lízing kötelezettség értékében. Ilyenek a meghosszabbítási és korai lezárási opciók, a változó lízingdíjak, vagy a maradványérték garanciák. Ha vannak olyan jelentős lízingszerződések, amelyekre már elköteleződtünk, de még nem kezdődtek el, illetve a lízingmegállapodástok kikötéseket tartalmaznak egyes eszközeinkre (például biztosíték vagy mutatószámoknak történő megfelelőség), akkor ezeket is be kell mutatni. Ezeknek a formájára nincs konkrét előírás, azonban a beszámolót felhasználó számára érthetővé kell tenni, hogy milyen, pénzben kifejezhető kockázatok tartoznak a nagyobb összegű lízing megállapodásokhoz. Ennek eleget tehetünk például egy forgalomfüggő lízingdíj esetén egy érzékenységvizsgálattal (1% forgalomnövekedés milyen változást okoz a lízingdíjban), vagy meghosszabbítási opciót tartalmazó lízing-portfoliónál az elmúlt időszak átlagos meghosszabbítási arányával.